Valójában a fizikai testünknek van szüksége a kényelemre és az anyagi bőségre. A lelkünk nem kér enni, nem fárad el a munkában, a görnyedésben és a stresszben, és nem vágyik egzotikus helyekre pihenni, ő köszöni, ezek nélkül is jól van, a tudatunknak pedig ez nem prioritás.
Mi mindent kér a test? :)
Finom ételeket, jó szexet, kényelmes ruhákat, kinek milyen hőmérsékletű vizet (én a hideget szeretem), gyönyörű helyeket, komfortos tereket, ahol élhetünk, növényeket, állatokat, különböző élőlényeket, amik mind emlékeztetnek minket egyfajta egységtudatra - ahogy a víz is. Mindent, ami gyönyörű. A nőknek gyönyörűek az ékszerek, de a férfiak is igénylik a szépen kidolgozott órákat, karkötőket. A gyönyörű motorokat és autókat, amik nem csak a kényelmet vagy az adrenalinszintet szolgálják, de a szemnek is káprázatos. Minden érzékszervünk a testünkhöz kapcsolódik, így az illatok, a hangok, ami akár lehet zene is :)
Minden, ami az érzékelésünket az öt fronton ingerli és kényezteti: látás, hallás, ízlelés, tapintás, szaglás.
Így ezeket értelemszerűen megteremtjük magunknak.
Ha bünteted a testedet bírálatokkal,
Akkor elültetted a magját annak, hogy te valamit nem érdemelsz meg. Minél többet ítéled meg magad, annál jobban kihajt ez a mag és olyan sövényt épít köréd, ami megfojt. Hiába vágynál rá, nem ismered el azt a tested, ami a belső világod projekciója és ezzel folyamatosan a sövényen belül maradsz. Mert ott van benned a gondolat, hogy te erre nem vagy méltó. Ez csak valami kiváltságosaknak, szerencséseknek jár, vagy olyanoknak, akik ezért túl nagy vagy túl etikátlan árat fizettek.
Nem az örömben, hanem a szükségben, a szűkösségben kapcsolódsz ilyenkor.
Szükségben kapcsolódni nem teremtés,
hanem túlélés. Amikor arra koncentrálsz, hogy valami értelmezhető minimum, esetleg plusz egy kicsi meglegyen, az nem az örömről szól. Az öröm zabolátlan és már nem az alapszükségletek kielégítésére koncentrálódik, hanem a még többet, a még jobbat kívánja, mert beránt. Ez igaz a pénzre és a kapcsolatokra is. Figyeld meg, hogy amikor erőlködsz, nem tudsz akkorát ugrani, amire kapkodod a fejed és azt mondod, hogy wow! Nem gondolsz arra, hogy hú, ez hogyan lehetne még jobb még több, hogyan hozzak ki belőle még valamit, ami nem tudom, mi de érzem, hogy jó irányba visz. Olyankor csak egy bizonyos célt akarsz elérni, lehetőleg időre és ha megvan, akkor fáradtan megpihensz, megkönnyebbülsz, hogy "na ez is meg van".
Amikor a tested elkezd a saját potenciálján működni,
megérted, mennyire zártad be magad a gondolataidba, a megfelelésbe és a stresszre adott reakcióidba. Mennyire volt természetes az, ahogy léteztél.
Elkezded megélni a könnyedséget, ami elsőre furcsa és idegen, sokszor vicces is. Főleg, amikor valamilyen labdajátékot űzöl akár hobbi szinten és elkezdenek a testtájaid differenciálódni és fogalmad sincs a levegőben, hogy mid hol is van egészen pontosan, mert teljesen máshogy használod már a testedet. Egy izgalmas, bulis szövetségessé tetted és imádod. Felfedezni és élni is.
A myofascia sejtemlékezetet őriz,
ezzel foglalkozom én fizikai szinten. Ez a testtartásjavítás. Annyit csinálok, hogy ami valamerre elmozdult, visszaterelem. Ami kiesett a mozgásból, felébresztem. Ami túldolgozik, tehermentesítem, mert sokszor ezek olyan emlékek, olyan sérülésekre/traumákra adott válaszok, amik ma már nem aktuálisak és nem is szolgálnak, csak ott vannak. Mint egy elkopott, szétmosódott rib...rendszám, amit 60 évesen nézegetsz, mikor már semennyire nem tudsz hozzá kapcsolódni és rég át kellett volna varrni, de valahogy jó volt az úgy ott.
Ezek lehetnek mind fizikai, mind lelki szinten lejátszódó traumák, sosem külön, hanem egyszerre.
Amint ezekhez hozzányúlok és kioldom őket, az az energia, ami ezt fenntartotta, mind felszabadul.
Elkezdesz másként élni a testedben és helyet kap a kedvencem: a ZABOLÁTLANSÁG!
Amint belekóstolsz, mi a valódi szabadság, egyre többet és többet akarsz belőle és már-már viccet csinálsz abból, hogy ebből még mit lehet kihozni 😁
A többletenergia megjelenik az élethez való hozzáállásodban, mert már tudod, hogy a testeddel teremtesz.
A testedben tárolt traumákat többféleképpen tudjuk oldani:
Ha nagyon szeretnéd tudni, hogy mik is lehetnek azok, amiket én látok a testtartásodban, akkor neked a CsontBoszorkány blog való. Egy nagyon tudatosan felépített rendszer, ahol az alap szinten azokat írtam le, amik fizikai szinten tudok látni és oldani. A középső szinten az aromaterápia kapott helyet, amit a SOC menüpont alatt találsz a weboldalon. A legfelső szint már Access Consciousness, megoldó-/kioldó kulcsok kérdésekkel, esettörténetekkel, amik mind a fizikai, mind a lelki rendszeredet elkezdik nagyon megmozgatni. Én szeretem ezeket egymással párhuzamosan is csinálni, hogy a 8 alkalmas testtartásjavítás közben bevetem a SOC protokollt és Access kezelést is adok. Vagy utána. Ezek nagyon szuper dolgok és olyan kapukat nyitnak bennünk, amikről eddig azt sem tudtuk, hogy ott vannak 🩷
Ha az eddigieket érdekesnek találtad, maradj és olvass még!
