Honnan tudod, hogy NEM engem keresel?

Alapvetően kétféle ember létezik a kezelések szempontjából.

• Az egyik önálló, tudja, hogy bármilyen változás, ami vele kapcsolatos, az ő felelőssége (főleg). Felismerte, hogy ha bárhova megy, hogy változtasson magán, akkor neki oda kell figyelnie. A testére és a szokásaira. Szokásból nagyon sok van... A testünkre való éberség is egy szokás, hogy kiépítünk vele egy kapcsolatot, hogy egyáltalán tudjuk érzékelni. Ez nem mindenkinek evidens, nekem volt az nagyon sokáig. De tanulható!
  
• A másik függő, aki még nem ragadta magához a kormányt. Neki az a valósága, hogy elmegy valahova, fizet valamiért, csinálnak vele valamit és akkor majd lesz valahogy.
  Ha kérek visszajelzést, nem tud adni, mert nem éber. Ő van. Vele történik az élet, leginkább.
  Ez egy érési folyamat, nagyon fontos tisztázni, hogy minden önálló volt itt, vagy a saját akaratából, vagy annak ellenére. De ezt jól ismerik! A függő nem jó vagy rossz, ez egy állapot, ami lehet, hogy majd nagyon fog szorítani és megtörténik az elmozdulás az önálló felé. Vagy nem.

Ha függő vagy és az is akarsz maradni, abban az esetben mi nem egymást fogjuk keresni.

😎Tudok veled csodadolgokat csinálni, mert az eszközök, amikkel dolgozom, fantasztikusan működnek. Ezt azért sokan tapasztalták...

😵‍💫 De nem tudok ott lenni veled a hétköznapokban, amikor olyan dolgot ismételsz, ami nem vezet a célodhoz (és ezt tudod), de csinálod tovább.

Ha azt gondolod, hogy minden problémádat varázsütésre és azonnal meg tudom oldani

😵‍💫 Akkor valószínűleg nem én vagyok az embered. Tudok új irányokat mutatni, mind fizikailag, mind energetikailag, szemmel nagyon jól látható változásokat is létre tudok hozni, van, hogy az tényleg úgy is marad, ahogy a nagy könyvben meg van írva... de, hogy integrálod-e, használod-e, az már nem az én asztalom. Nem tudok olyanért felelősséget vállalni, amit nem látok, mert nem vagyok ott. Ha bármilyen tanfolyamon tanulsz valamit, de nem használod, kikopik, hiába volt akkor és ott fantasztikus megértésed, hiába láttál egy nagyobb képet, hiába voltál nagyon, de nagyon lelkes, ha nem használod, kikopik.
Ilyenek a szokásaid is, fizikai és energetikai, gondolati szinten is, sokszor ezek egyfajta hierarchiában működnek és nem biztos, hogy valóban az a probléma, amivel érkeztél.

😎 De ha úgy vagy vele, hogy csináljuk, akármilyen rendszerességgel (akár egyszer, akár többször) és bármi történik is, te arra figyelni fogsz és gyakorlod, függetlenül attól, hogy mikor és mennyit változik, na akkor nagyon is én vagyok az embered! Nekem világéletemben csúszkált a skála, hogy miben mennyire vagyok önálló, de mindig tudtam, hogy változtatni/fejlődni akarok, és ha voltak is olyan dolgok, amik tényleg évekbe teltek, mire megvalósultak, akkor sem adtam fel.

Így akkor remélem, a végére tiszta, hogy vannak brutál eseteim, ahol tényleg komoly problémákhoz nyúltam és azonnal megoldottam. Volt, hogy több alkalom kellett. De a két típus közt a szándék, a hajlandóság és az éberség a legnagyobb vízválasztó.

Ha azt gondolod, hogy te most jössz és megveszel engem

😵‍💫 Nagyon ritka, de belefutok abba a típusba, aki a megbeszélt időpont előtt 10-15-20 perccel érkezik és azt gondolja, hogy én ugrásra készen várom, már az összes körmömet lerágtam és alig tudok megülni a fenekemen, hogy mikor jön már. Mindezek után nyilván szeretne tovább is maradni, mert ő a Vendég. Nono, mindig van egy szóbeli megállapodásunk, hogy mettől meddig tart az az idő, amit egymásra szánunk. Ha ilyen vagy, és egyszerűen nem bírsz betelni azzal, amit kaptál és még plusz ezt, plusz azt elvársz, aminek hangot is adsz, mert te fizetsz és már csúnyán belenyúlsz a pihenőidőmbe előtted is, utánad is, akkor mi egészen biztosan nem egymást fogjuk keresni!

😎 De ha te az a típus vagy, aki nagyon jól tudja, hogy egy szolgáltatónak, aki emberekkel foglalkozik egész nap, feltöltődésre van szüksége és akadnak biológiai szükségletei, amik kielégítésével számol a pihenőidejében, túl azon, hogy szellőztet, fertőtlenít, újrarendezi a terepet, válaszol a hívásokra és az üzenetekre... és így betartod azt, hogy adott időben adott dolgot beszéltünk meg, akkor te mindig fogsz kapni tőlem időpontot!

Alá- vagy fölérendelő viszonyban gondolkodsz kettőnket illetően, mellérendelő helyett

😵‍💫 Volt az életemben egy nagyon hosszú időszak, amikor Teréz Anyaként működtem. Úgy gondoltam, hogy mindig és minden körülmények közt rendelkezésre kell állnom, mert hatalmamban áll a szenvedésen változtatni. Elmúlt. Jöttek azok a vendégek, akik órákat beszéltek velem telefonon, tényleg nagyon akartam segíteni, de a legtöbbször leginkább semmi nem változott, csak kellett nekik valaki, aki meghallgatja őket. Én nem ez vagyok. Már. Nagyon régóta nem. Ha ilyen valakit keresel, aki a személyes találkozón kívül is nyomon követi a folyamataidat és a figyelme végigkísér, ennek tényleg nem tudok megfelelni. Üzenetekre szoktam válaszolni, ha ráérek (pihenőidőben), de hogy valakinek a terhét együtt cipeljem vele, az nem megy. Már.
Az sem működik, ha vered a tam-tamot, hogy tudod, hogy szombaton néha be szoktam állni és csak neked álljak be, mert szenvedsz és/vagy csak akkor érsz rá. Együtt érzek veled, tényleg, nekem is pörög az életem és nekem is van, hogy valami tényleg sürgős lenne, de csak azért, mert neked most van valami kínod (amiben lehet, hogy már hetek óta benne vagy, de most jutottál el odáig, hogy szólj, úgyhogy tegnapra kell valami) és mondjam le valamelyik vendégemet, vagy álljak be akkor, amikor pihennék, vagy programom lenne... Szóval, én tényleg együtt érzek veled, és sajnálom, hogy kényelmetlen helyzetbe kerültél, de hidd el nagy a piac. Rám pedig várnak azok, akikkel szeretjük és tiszteljük egymást. Akiket megtisztelek azzal, hogy nem egy elhagyott lövészárokként fogadom őket, mert nem tudtam pihenni. Ezek az emberek sokan vannak és nekem ők tényleg fontosak... és hajlandó vagyok értük némi áldozatot hozni, mert szeretjük és tiszteljük egymást.

😎 Ellenben, ha úgy gondolsz rám, mint egy szakemberre, akinek van egy jó és stabil emberi oldala és nagyon sok mindent látott, hallott, tapasztalt, amivel segíthet neked, akkor mi bizony szoros szövetségre fogunk lépni! Te az a fajta vagy, aki aránylag vagy teljesen rendben van magával és érzi, hogy pl. az idő nem egy hatalomjáték, hanem egy szükséges dolog.
Te vagy az, aki, ha 10-15-20 perccel előbb is ideér, mert a busz vagy a forgalom így adta ki, akkor felhívsz, vagy írsz egy sms-t, hogy "Szia Kriszti, kicsit előbb értem ide. Jók vagyunk most, vagy sétáljak egyet a parkban?"
Ha jók vagyunk, úgyis mondom! De ha egy nagyon fontos telefonbeszélgetésben vagyok és muszáj még ezt-azt elintéznem, akkor kérni fogom az egérutat. Vagy, ha csúnya idő van, én fogok rád írni, ha hamarabb is jók vagyunk.
Itt nincs váró, itt csak én vagyok (és Samir), a keretek pedig azért vannak, hogy rendszereim lehessenek. Minden rendszer azt a célt szolgálja, hogy hatékony legyen az időgazdálkodásom. Magyarul: minél több vendéget tudjak fogadni tűéles fókuszban, ne kóricáljanak a gondolataim a teendőim körül és arra szánjuk a közösen eltöltött időt, amire az hivatott ☺️
Így tudod elérni nálam pl. azt is, hogy ha valamennyit késel, akkor tempóban behozom vagy egy kicsit ráhúzok, mert ha te valahogy, akkor én is valahogy ☺️